A mai Románia nyugati részének, Arad- megyének táncfolklorisztikai szempontból végzett feltérképezése kimaradt a magyarországi néptánc- népzene gyűjtők látóteréből. Martin György az egyetlen, aki Arad- vidéki táncokat rögzített; mégpedig egy seprősi hagyományőrző együttest 1972- ben, Marosvásárhelyen.

Román szakemberek számos gyűjtést végeztek a területen, de filmjeik nehezen elérhetőek.

Az aradi aldialektus magyarországi falvaiban ugyan több gyűjtő is filmezett (Elek, Kétegyháza, Pusztaottlaka ), de a határ másik oldalán lévő településekkel senki sem foglalkozott.

Arad- megye is erősen többnemzetiségű, hasonlóan Kárpát- medence több területéhez. A magyarok, románok, cigányok együttélése több évtizedes, szinte már évszázados múltra tekint vissza; de élnek pl. Vingán bolgárok, az egykori Zaránd megyében szerbek, valamint Tornyán svábok.

A fent említett etnikumok a mai napig őrzik identitásukat, kultúrájukat; ki tudatosan, ki ösztönösen.

A családom anyai ágon származik a mai Romániából, az egykori Arad- vármegyéből. Dédnagyapám, Kurtucz Gergely, Mácsa falu szülöttje, a falubeliek elmondása szerint a környék legjobb román táncosa volt. Mulatni oly annyira szeretett, hogy az egyik lakodalom végeztével a sátor tetején táncolt jó kedvében.

Elsősorban tehát családi vonatkozásom miatt indultam el, hogy feltérképezzem a területet a hagyományos tánc és zene szempontjából. A terepmunka közben jöttem rá, hogy a terület teljesen „fehér- foltnak” számít. A gyűjtések megkezdésekor nem volt határozott célom hogy konkrétan melyik etnikummal szeretnék foglalkozni; az elmúlt közel 10 évben, amelyik nemzetiséget csak tudtam, azt táncolásra illetve zenélésre bírtam, elsősorban Arad- megye nyugati, észak- nyugati részén. Néhány faluban (Nadáb, Simánd, Mácsa ) kiváló táncos egyéniségeket találtam. Megfordultam vasárnapi bálokban, keresztelőkben, lakodalmakban, részt vettem a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó kolindálásokban.

Ezen cikkem elsősorban a románság tánckultúrájával foglalkozik, amely a legdominánsabb, legarchaikusabb ezen a többnemzetiségű területen.

Az általam filmezett 10- 12 faluban  a táncok megegyeznek, csupán névbeli eltéréseket találtam.

Az aradi aldialektus 3 jellegzetes tánca:

1.            De- a lungu, lungu, lunga, ardeleana, rar (Hosszú, hosszan, erdélyies, ritka)

2.            Mînîn?elu, marun?elu, desu (Aprózó, aprózva )

3.            ?îg?neasca, ân loc (Cigányos, egy helyben )

A táncrend három fő részén kívül előfordultak jövevénytáncok is a bálokban, ezek a sîrba, stapa, logogana, horǎ mare, perini?a.

Az észak- nyugati területeken végzett gyűjtések alkalmával kapcsolatba kerültem több Bihar- megyei település táncaival, táncosaival, zenészeivel. A két aldialektus (aradi és bihari ) nem válik el élesen egymástól. Számos még észak- aradi területen már táncolnak bihari táncokat, például polca- t, amit Nadábon polca de Bihor névvel illetnek. Több észak- nyugati faluban a férfiak az ardeleanaban különválnak a nőtől és csapásba kezdenek, amelyek igen fejlett szerkezetűek (aaab, aavab, abab, abbc ). A csapások előfordulása a bihari pe picor, ardeleana, ardelenescu, feciore?te táncokban állandó, az Arad vidéki falvak többségében viszont nem, kivétel például: Nadáb, Köröscsente, Apáti.

Táncolásra a lakodalmakon, keresztelőkön kívül a vasárnapi bálokban, „joc”-okban nyílt lehetőség. A „joc” jelentése játék, valamint táncalkalmat is jelent. Ezek legtöbbször a vasárnapi ebéd illetve az istentisztelet után kezdődtek és általában naplementéig tartottak, de előfordult, hogy egy- egy legény hajnalig mulatott a zenekarral.

Az év jeles napjaihoz, ünnepeihez fűződtek a bálok. A „joc”-hoz hasonlóan, tapasztalt legények szervezték s kérték föl a zenekart az esti mulatságba. A legények feladata volt a belépőjegy szedése és az este folyamán a rend fenntartása.

A táncnak helyet adó helységben a párok egymás mellett állva sort alkottak. Általában a legjobb táncos állt a sor elején, a zenekarhoz legközelebb. Az úgynevezett táncvezetőt, aki a falu legügyesebb táncosai közül került ki, nem csak a bálban hanem a hétköznapi életben is tisztelték, becsülték. Sok konfliktus kerekedett abból, hogy ki „járja a figurát” a zenekar előtt.

A zsok néhány helyen a mai napig működik, szemben a magyarországi románok lakta településekkel. Mácsán és Köröscsentén rendszeresen szerveznek zsokokat, nem háznál, mint korábban, hanem a művelődési házban. Az utolsó mácsai zsok 2011. július 3- án volt.

A köröscsenetei banda (középen Jivan Teodor)

Az 1970- es évekig egyféle zenekari összeállítás létezett. A zenekarban a következő hangszerek fordultak elő: hegedű, hegedű-kontra, cintányéros dob ritkábban nagybőgő. A környék legjobb cigányzenészei Nadabon éltek. A Câciulâ család tagjai, akik elsősorban hegedűn játszanak, a mai napig kiszolgálják a környék magyar, román és cigány lakosok zenei igényét. A hatvanas- hetvenes években elsősorban vasárnapi bálokban, nagyobb naptári és családi ünnepekkor zenéltek; ma már minden kedden és csütörtökön Arad különböző éttermeiben szolgáltatnak élőzenét.

A nadábi zenészek gyakran eljárnak a közeli településekre (Kisjenő, Simánd, Zaránd), de előfordul, hogy Nagyváradon vagy esetleg Nagyszebenben kell egy-egy keresztelő alkalmával  muzsikálni.

A dél-alföldi román zene egyik jellegzetessége, hogy a másodhegedűs hegedűn kontrázik. A Câciulâ család két férfi tagja felváltva használják hangszerüket zenei kíséret vagy dallam játszására. Az 1970-es évek derekán ezen a környéken is megjelent a tangóharmonika. Jelenléte kiszorította a zenekari összeállításból a hegedű-kontrát és egyre inkább a nagybőgőt is.

Az alföldi románság gyakran használt ütőhangszere a cintányéros dob. A dob bőr részét általában dobverővel, a cintányért pedig valamilyen fém tárggyal (csavarkulcs, villa, kiskanál) ütik. A dobos mindkét kezével más-más ritmust üt.

Nem csak Nadábon, hanem Kisjenőben, Pécskán, Köröscsentén, Mácsán, Zarándon és Ottlakán is élnek cigányszenészek, valamint Arad, a terület közigazgatási központja is otthont ad több falusi zenésznek.

Nem csupán vonós hangszereken, hanem saxofonon illetve tárogatón játszó zenészek is élnek több faluban (Székudvar, Mácsa, Kisjenő, Zaránd, Fazekasvarsánd, Kürtös, Simánd).

Sajnos az utóbbi években a szintetizátoron játszó, a szóló- énekes, valamint a basszugitáros is állandó tagja lett a különböző felállású vonós, vagy fúvós bandáknak.

A jövőben folytatni szeretném a terület további falvaiban élő etnikumok hagyományos táncainak, zenéinek a gyűjtését. Az Arad- megyében végzett terepmunka anyagát minden érdeklődőnek, zenésznek, táncosnak, szakmabelinek bármikor a rendelkezésére bocsátom.

Farkas Tamás