A békéscsabai Bartók Táncegyüttes évzáró vizsgaműsorát láthattuk június 10-én, szerdán, a Jókai Színházban. Mikor megérkeztünk, megdöbbenve tapasztaltuk, hogy egy szabad ülőhely nincsen, sőt az erkélyen sorban állnak az emberek. Mi is csatlakoztunk az állókhoz, gondoltuk, ha nem bírjuk, majd kijövünk szép csendben. Mondanom se kell, nem így lett. 

Az első pillanattól az utolsóig, egyik ámulatból a másikba esve néztük a fiatal tehetségeket és azt a precíz szakmai munkát, amit a felkészítő pedagógusok végeztek az elmúlt évben.

Már a cím is nagyon találó: „CSUPATÁNC” (véleményem szerint nagyon szép szó, kicsit mesebeli) az derül ki belőle, hogy nem akarunk mást, csak táncolni, s a táncunkkal elvarázsolni téged néző. Kedvesf iatalok, minket sikerült, fergeteges műsort láttunk, s nem csak a táncos összeállítások, de az egyes táncosok egyéni teljesítménye, rendkívül magas szintű tánctudása is elkápráztatott bennünket.

A műsor kedves momentuma volt a Húshagyó keddi bál, melyben volt növendékek és tanárok együtt táncoltak, felszabadultan, éretten, sok-sok tapasztalat birtokában, mely tánctudásukban is tükröződött.

Bár végigálltam a műsort, el is gémberedett a lábam, de megérte. Végigállnám még egyszer.

Felejthetetlen élményben volt részünk, köszönjük.