Kezdőlap arrow Hírek arrow Versek a táncról
Versek a táncról
2009. április 17.

 

Weöres Sándor: A tánc

(részlet)

Puszta fal, nyolc sarok:

kristály belseje imbolyog,

szétvagdalt tér tetemére

forr lány-testek dús füzére.

Testből font jelbeszéd

tölti a csarnok holt terét,

éled a föld nehéz pora,

fölveri lábak halk dobaja.

Táncot lejt Mária:

mozgásból szőtt ária

inak és forgók közt születve

száll a csillag-végtelenbe.

 

Tóth Árpád: Tánc

(részlet)

Táncot kivánnék látni, hintázó női testet,

Zenén lebegve könnyűt, toppantva halk neszűt,

Úszó, setét hajával csak fátyolos mezűt,

Kit nékem furcsa piktor, bús vágy, elémbe festett.

 

Berzsenyi Dániel: A táncok

(részlet)

Nézd a tánc nemeit, mint festik játszi ecsettel

 

A népek lelkét s nemzetek ízleteit.

A német hármas lépéssel lejtve kering le,

 

S párját karja közé zárja s lebegve viszi.

Egyszerü a német mindenben, s csendesen örvend,

 

Egyet ölel mindig, s állhatatos szerető.

A gallus fellengve szökik, s enyelegve kacsingat,

 

Párt vált, csalfa kezet majd ide, majd oda nyujt:

Ez heves és virgonc, örömében gyermeki-nyájas,

 

Kényeiben repdez, s a szerelembe' kalóz.

A magyar egy Pindár: valamerre ragadja negéde,

 

Lelkesedett tűzzel nyomja ki indulatit.

Majd lebegő szellő, szerelemre olvad epedve,

 

S búja hevét kényes mozdulatokba szövi;

Majd maga fellobbanva kiszáll a bajnoki táncra

 

(Megveti a lyánykát a diadalmi dagály),

S rengeti a földet: Kinizsit látsz véres ajakkal

 

A testhalmok közt ugrani hőseivel.

 
< Előző   Következő >