Noverre élete

A tánc mesterségét Noverre Duprétől tanulta, s 15 évesen túljutott élete első szakmai csalódásán: idegen (svájci) származása és egyéni stílusa miatt nem nyerte el a fontainebleau-i udvar tetszését. Ezt követően a St Laurent-i  vásári vígoperában táncol és ceremóniamester Poroszországban. David Garrick, a kor legjelentősebb Shakespeare színésze- látva a Kínai Ünnepek című balettet, hívja meg a londoni színházba az egész társulatot. Ugyanakkor kötelességének érzi, hogy a fiatal koreográfus esztétikai kiművelésével is foglalkozzon. Megismerteti Noverre-t a Shakespeare-i dramaturgiával, Lukianosz, Quintilianus és mások műveivel és a római pantomimmel.

Lukianosz, görög író, neve alatt 82, zömmel prózai mű maradt fenn, bár ezek közül kb. egy tucat hitelessége kétséges. Aristides Quintilianus (2. század) görög író Elgörögösödött római család sarja volt. A zenéről írott könyve (Peri muszikhosz) révén vált híressé, ebben a ritmusról, a zene nevelő hatásáról és a természethez való viszonyáról szólt.    

Noverre művészete stuttgarti 7 éve alatt tetőzik be (ahol mintegy 20 balettet ir). Dolgozott az Osztrák-Magyar Monarchia bécsi udvarában is, mint Mária Terézia udvari színházának fő balettmestere. Lánya, Mária Antoinette, mint francia királynő, 1766-ban juttatja a párizsi operába. (Párizs azonban nem hozza el a várt sikert, mert a konzervatív közönség szívesebben tapsol a pásztorjátéknak, illetve a táncosok sem kedvelik, nem akarjék vagy nem tudják végrehajtani utasításait.) Dolgozik Gluckkal, Mozarttal (Kis semmiségek), később szakít vele és az olasz opera (Piccini) mellé áll, balettjeit pedig, melyek leggyakrabban az olasz operákkal szerepeltek egy műsorban, egyre ritkábban játszották. Noverre elméleti munkássága, esztétikája

Noverre koreográfiai gondolkodásmódjában az angliai élmények és Garrick barátsága meghozzák a döntő fordulatot. Felismeri, hogy a tánc is, akár a zene, vagy a festészet, art imitatif, azaz mimetikus művészet, s ha az utánzás képessége a konkrét művekben kifejezést nyerne, akkor az „érzelem és értelem útján megszépített tánc megkapja végre azt a dícséretet és tapsot, amellyel egész Európa hódol a költészetnek és a festészetnek.”

 Noverre célja, egy új irány kialakítása a táncművészetben:

 „ Mellőztem a szimmetrikus alakzatokat, s a lábak és karok mechanikus mozdulataihoz az egész ember testi-lelki mivoltának mozgását kapcsoltam”

„A természetet választottam vezéremül, ez adott nekem mintát, ez tanított meg, hogyan kell a táncot beszéltetni, hogyan lehet a tánccal minden szenvedélyt megfesteni és az utánzó művészet rangjára emelni.”

E program és gondolatok 1759-ben kötetté érnek, s még ebben az évben kiadja Lyonban, a tánc múzsája, Terpszichoré gyermekeinek ajánlva, 15 levélben megfogalmazott hitvallását, Levelek a táncról címen.

A levelek egyben Noverre koreográfiai fénykorának elméleti nyitánya is, melynek betetőzése a Stuttgartban töltött hét év, a műfajteremtés periódusa. Többnyire Corneille-és Racine-drámái alapján írt szövegkönyvek szerint komponált cselekményes balett-drámák (Balet d’action).

Esztétikájának két alapillére:
1. a valóság hű ábrázolása
2. érzelmek kifejezése  

Az érzelmek az örök emberi természet tulajdonságai, a táncos cselekvése viszont e tulajdonságok kirobbantására, ütköztetésére alkalmas, megtáncolt szituációkban való cselekvés. Ennek érdekében: - másodlagossá kell válnia a technikának,

  - sőt, a fenálló szabályok, akár érvényüket is veszthetik.

„Amíg nem az értelem … a tehetség irányítja a mozdulatokat, s nincs bennük érzés és kifejezés, … addig csak az ügyességet tapsolom meg, a gépembert bámulom, … nem hat meg és nem kelt bennem … élményt…”.  

Táncművészeti tipológiái:
1.   mechanikus vagy bemutató tánc (gépember)
2. pantomimikus vagy cselekményes tánc (mellyel a tánc a divertissement mellett a legvéresebb tragédiák közlésére is alkalmassá válik).

Noverre a drámai műfaj erényeit és elsődlegességét eltúlozta, túlbecsülte a líraihoz képest, olyannyira, hogy ez már kritikai érzékét, éleslátását befolyásolta. A lírai táncot már nem is tartotta igazi művészetnek.

Véleménye szerint egy mű akkor válik igazán cselekményessé, ha van expozíciója, bonyodalma és megoldása, műveit is ennek az elvnek alapján rendezi.

Három műfajt különböztet meg:
1. tragikus műfaj (ezt tartja legfontosabbnak)
2. nemes vígjáték (francia polgári dráma ill. a vígjáték stílusában) 
3. groteszk táncjelenet (alacsonyrendűnek tartotta).  

Noverre hangsúlyozta először, hogy a balett komplex művészet, azaz, hogy akkor előnyére válik, ha igénybe veszi a drámaművészet, a zeneművészet és a képzőművészet segítségét.

Noverre legjelentősebb művei:

- Orfeusz és Euridiké
- Agamemnon bosszúja
- Jázon és Médea
- Antonius és Kleopátra
- Kis semmiségek - A párizsi bemutatóhoz Mozartot kérte fel a kísérőzene komponálásával.