Már a XV. században is május első napján a házakat zöld lombokkal díszítették fel. A májusi zöld ágat, a májusfát a székelyek jakabfának, jakabágnak, hajnalfának is hívták, másutt májfának nevezik.
A májusfa a tavasz, a természet újjászületésének a szimbóluma, de jelentette a lányok elismerését, a nagylányokhoz való tartozást. A májusfaállítás hazánk egész területén ismert. A májusfát elsősorban a legények állították a lányoknak május elsejére virradóra.

Régen a fát főként lopták a legények, s ezért a hatóságok igen sokszor tiltották a szokást. A májusfával adta tudtára a legény a falunak, hogy melyik lánynak udvarol. A májusfa a Jászságban nyárfa vagy jegenye, krepp-papírral díszítik, általában szalagok, üveg bor és más ajándékok is kerülnek rá. Palóc területen a legény csak a fát állította fel, s a leány és édesanyja díszítették. Sok helyütt pünkösdkor vagy május végén "kitáncolták" a fát, vagyis a fa kidöntése táncmulatság keretében, muzsikaszó mellett történt.
A legények csoportokban, éjszaka állították a zöldfát, ami lehetett valóban sudár fa, vagy zöldellő, virágzó ág. Nagy szégyennek számított, ha valamelyik lány nem kapott májusfát, de az is, ha szalagok helyett rongyokkal teleaggatottat kapott, mert ez azt jelentette, hogy rossz a híre. A hagyomány szerint állítottak májusfát a falu központi helyén is, amit pünkösdkor döntöttek ki.